Talán kevesen tudják, de a napelemek nem a 21. század vívmányai, hiszen már az 1800-as években, az ipari forradalom idején kifejlesztették. Azóta nagy utat jártak be a fenntartható fejlődés és megújuló energiaforrások piacán.
A francia Alexandre Edmond Becquerel fizikus 1839-ben fedezte fel, hogy egy bizonyos rézoxid világítás hatására elektromos áramot termel. Charles Fritts, aki szelénből 1880-ban elkészítette az első napelemet, már akkor azt jósolta, hogy a jövőben a házakat napelemmel fedik be, hogy az elektromos áramot termeljen. Még Albert Einstein is publikált 1905-ben a fotoelektromos hatásról, amelyért fizikai Nóbel-díjat nyert.
Az első szilíciumból készült napelemre azonban 1954-ig várni kellett, amikor is Calvin Fuller, Gerald Pearson és Daryl Chapin elkészítette az első olyan napelemet, amely képes volt elegendő mennyiséget átalakítani a nap energiájából az akkori mindennapi elektromos berendezések működtetéséhez. Ennek a hatékonysága nagyjából 6% körüli volt.
Az 50-es évek közepén Frank Bridgers építész megtervezte a világ első irodaházát, amely napenergia segítségével melegítette a felhasznált vizet. Az épület még ma múzeumként működik.
A NASA elindította 1964-ben az első Nimbus űrhajót – egy műholdat, amelyet egy 470 wattos fotovoltaikus rendszer működtetett.
1982-ben pedig az ausztrál Hans Tholstrup 20 nap alatt 2800 mérföldet vezetett az első napelemes autóval Sydney és Perth között.
Egy mai személygépkocsi átlagosan 15.000 km-t fut egy évben, ami 4,5 tonna szén-dioxidot kibocsájtást jelent. Egy 3,5 kW hálózatra csatlakoztatott napelem rendszerrel nagyjából szintén 4,5 tonna szén-dioxid kibocsátástól óvjuk meg környezetünket!