A szomszéd napeleme

A szomszéd napeleme mindig zöldebb, de legalábbis van neki!

Hazafelé bandukolunk a gyerekekkel a suliból. Felnézek és konstatálom, hogy a sarkon lakó család házára napelemes rendszert telepítenek. Az első gondolat – emberből vagyok- miből telik nekik erre? A második: ki se néztem volna belőlük. Persze ez csúnya előítélet, de csak azért mert én azt gondolom, hogy napelemet ma az rakat a háza tetejére, aki most építi és környezettudatos, vagy nagyon sok pénze van és környezettudatos. Ebből következik, hogy róluk ezeket a tulajdonságokat nem feltételeztem. A félreértések elkerülése végett ennek az írásnak nem célja a szomszédok rossz színben való feltüntetése csak a gondolatmenetem elejére kívánkozott ez a történet az indoklással együtt.

Következő kép: Máté Bence interjút nézek. Bence fotós, méghozzá a világhírű kategóriából, elképesztően fiatal és én nagyon kíváncsi vagyok rá, fotóit ugyanis már láttam, kiállításán is voltam, de még sosem hallottam őt beszélni. A legérdekesebb az, amit a környezetvédelemről mond. Nála nyilvánvalóan foglalkozási ártalom az ökotudat, de meglepő módon nem csak hogy nem szélsőséges, hanem kifejezetten meleg megengedő felfogásban beszél a témáról, ami szerintem azért nagyon jó, mert teret enged mindenfajta próbálkozásnak és nem riasztja el azokat, akiket egyébként ilyen-olyan okokból elriaszthatna.

Szóval Bence azt mondja, hogy a klímakatasztrófa elkerüléséhez nem egyetlen út vezet. Nincs ember, aki tűpontosan meg tudja mondani, hogy egyéni és társadalmi, gazdasági és kulturális és mindenféle egyéb szinteken pontosan mit kell tenni, ahhoz, hogy ezen a téren üdvözüljünk. Számos elképzelés és számos próbálkozás van. Ha elfogadod, hogy felelős vagy a környezetedért, az embertársaidért és a gyerekeink jövőjéért és ennek szellemében képes vagy arra, hogy bármit is megtegyél, vérmérsékleted, pénztárcád és gusztusod szerint, akkor már jó úton haladunk. És ebben benne van az, hogy szelektíven gyűjtöd a szemetet, ami valljuk be, nem jár nagy áldozattal, és az is, hogy napelemes rendszert raksz, ami már egy kicsit többet vesz ki a családi kasszából.

Itt jön képbe a szomszéd napelemes rendszere újra. Illetve a kérdés, hogy miből telik neki erre. A költéseinket ugyanis első sorban a létfenntartás, a másodsorban pedig  a preferenciáink rangsorolják. A családi költségvetéseket legritkább esetekben építgetjük tudatosan, az általános az, hogy napról napra éljük és finanszírozzuk a mindennapjainkat (ld létfenntartás).

Az extra kiadások – mint a napelem – csak rendkívüli esetben jönnek szóba. Jó példa erre az, hogy eszembe se jut lecserélni az ősrégi hűtőmet, mert hűt, jó nagy, el se gondolkodom rajta, hogy mennyit fogyaszt, de ha kiírnak rá egy pályázatot és az állami költségvetés megfinanszírozza a felét, akkor rögtön feltűnik, hogy akár állhatna egy új frigó is a konyhában.